fajta története

Az 1960-as években is már felvetődött a bengáli fajta kialakítása, amikor egy kaliforniai tenyésztő egy házimacska kandúrt pároztatott egy nőstény ázsiai (bengáli) vadmacskával. A Kinkin nevű utódot aztán házimacskák között nevelték fel, majd saját apjával keresztezték, ami egyszínű és pöttyös utódokat eredményezett. A történet azonban csak 1983-ban folytatódott, amikor Jean Sugden és egy másik genetikus, Dr. William Centerwall tervszerűen hozzáfogott a fajta megalkotásának. Sokáig a fertőző macskabetegség, a hashártyagyulladás tanulmányozásával "alkottak" bengáli macskákat, hogy megvizsgálják, a két faj kereszteződéséből született hibrid ellenáll-e a betegségnek. A fajta végleges kialaítása során bevontak a tenyésztésbe más fajtákat is, így a mai bengáli macskák ereiben brit, abesszin és sziámi vér is folyik.

Külseje

A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún hóbengáli és teljesen fekete változat is. A hóbengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.

Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos hosszú, a bunda tömött, sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe lehet sárga, vagy zöld. A hóbengáli esetében a szemszín mindig kék.